Többféle jelzővel illethetjük fővárosunkat, legyen az jó vagy rossz, de egyet semmiképpen sem használhatunk. Az unalmasat. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint például a házszámok kavalkádja. Nézzünk körül közöttük egy kicsit jobban!

Tegyük fel, hogy vendégségbe tartunk és ezt mondjuk gyalog tesszük. Miután kinéztük a pontos címet és meg is találtuk azt az utcatáblák segítségével, már csak a házszámot kell kikutatnunk, és lehet is felcsengetni a kaputelefonon. A legbarátságosabb házszám a már messziről is olvasható fajta, főleg amelyiken még az utca neve is szerepel a könnyebb betájolás végett. Ezt láthatjuk a következő képen. Ahogy olvasható, a Rajk László utcába érkeztünk. Vagy mégsem?

Nem igazán. Ilyen utca már rég nincs a XIII. kerületben, ez bizony a Pannónia utca. Házszámunk ezek szerint téved. Téved, hiszen hosszú évek óta senki sem cserélte őt le, de nehogy azt gondoljuk, hogy ezzel kizárólag ő van egyedül. Egy sor Rajk Lászlós táblácska virít még ma is ebben az utcában. Lehet nosztalgiázni...

De sebaj, akkut zavarunkat gyorsan eloszlathatjuk egy gyors kitekintéssel az utca sarkára, ahol természetesen már az új név virít. Van azonban olyan közterület is, aminek neve a kilencvenes évek elején nem változott meg, így a régi tábla még ma is jó. De tényleg jó?

Ismerkedjünk meg egy budapesti érdekességgel, a világító házszámmal. Bizony ezek a kis fémcsodák hajdanán gyönyörűek voltak, a bennük levő izzó segítségével pedig a számot és az utca nevét is könnyedén le lehetett olvasni róluk egy sötét éjszakán. E mellett még rendkívül hangulatosak is voltak, képzeljünk csak el egy házsort csupa-csupa világító számmal! Ma már többnyire sajnos nem fénylenek, rendbe tenni őket úgy tűnik senki sem akarja, pláne nem izzót cserélni. Pedig az nagy meló ám! Egyetlen társuk az idő, és annak rozsdás vasfoga.

A rozsda bizony nagy ellenség, látszik is a fenti képen. Elképzelhető, hogy ennek a háznak a hangulatához szerették volna meghagyni az már lassan alig olvasható számot. Pontosabban számokat, hiszen most kettőből is lehet választani: kettőt lehet alig leolvasni. Hangulatosnak hangulatos, de szép?

Mondhatjuk viszont azt is, hogy örüljünk, hogy van egyáltalán házszám. Nincs is annál bosszantóbb, mikor nemhogy nincs, de az utca számozása áttekinthetetlen, pláne egy olyan ember számára, aki esetleg akkor jár ott először. Ebben az esetben jöhet a szomszéd házak számainak keresgélése (ha van), vagy a telefonos segítség kérése is. Előbb-utóbb úgy is célt érünk, akkor meg ugye minek pótolni a hiányzó táblát? Csak nehogy így gondolkozzon mindenki ugyanabban az utcában!

Szerencsére nem így gondolkoznak, az emberi kreativitás ugyanis nem ismer határokat. Azért tegyük hozzá, hogy néha-néha ismerhetne. Házszám-pótlékokból van bőven választék. A mellékelt ábra a matricázós változatot mutatja, egyszerű, ámbár tartós megoldásnak tűnik. Hogy mennyire mutatós, nos, azt ki-ki döntse el maga! Milyen volna mondjuk egy világító házszám? Csak a hangulat kedvéért.

Aki viszont a sajátkezű munkára esküszik, annak is remek lehetőségeket nyújt a számpótlás! Nem, itt nincs helye a kinyomtatott papírnak műanyag bugyiba csomagolva, és celluxszal rögzítve! Itt adva van egy teljesen olvashatatlan tábla, hát tegyük olvashatóvá! Elő az ecsetet és lássuk mit tudunk. Az eredmény látható! Szép? Nem szép? Legalább használható.

Persze ahány ház annyi szokás, és tiszta udvar, rendes ház. Közhelyek ide vagy oda, ez első benyomás itt is érvényesül. Egy egyszerű, akár műanyag, de esztétikus tábla nem kerül eget verő összegekbe. Csak igény kell rá. Bízzunk benne, hogy lesz is.