Vagy éppen fordítva?
Sokan szeretjük nézegetni a budapesti belváros régi bérházainak homlokzatát. Itt egy formás stukkó, ott egy gyönyörű szobor, emitt meg egy jáááájj! Mi ez? Orion? Avtoexport Moszkva? Na, álljunk meg egy szóra!
Hát igen. Orion. Régi emlékek, régi tévézések. Fa ház, műanyag potméterek, talán egy narancssárga be- és kikapcsoló gomb, nyolc, esetleg tizenkét csatorna. Sok jó műsort nézhettünk rajta. De kinek hirdetik ezt a Kossuth Lajos utcában? Miért van még mindig ott?
Budapest belvárosa dugig van az ilyen és ehhez hasonló régi, ócska, hasztalan hirdetésekkel, de legfőképpen a Kis- és Nagykörúton. Három kategóriába lehet sorolni őket.
Az elsőbe azok tartoznak, amelyekről még le is olvasható, hogy mit is reklámoz, igaz ezek kivétel nélkül szutykosak és a rozsda nyammog már rajtuk rég.
Feleslegesen pusztulnak, erősen rontják a városképet. Gazdájuk nincsen, megy az egymásra mutogatás: "Te szedeted le!", "Nem, te szedeted le", "Nem, te szedeted le", "Nem, te ..."
Külön érthetetlen, hogy ha egy házat kívülről fel is újítanak, és éppen fel is van állványozva, meg munkások is vannak ott ugye, akkor egy ilyen remek alkalmat miért nem lehet kihasználni ezeknek a retteneteknek a leszedetésére? Biztosan nem műemlékek.
Itt van még egy példa az Erzsébet körút és a Dohány utca sarkáról. Ezen a házon huszonháromszáz új hirdetés van, egyikük felszerelésekor sem lehetett volna azt a bal oldali remekművet letépni? Amint látjuk nem. Szép az ott.
A második kategóriába a még nyalánkabbak tartoznak. Ezek azok a reklámok, amiken már egyáltalán nem lehet olvasni semmilyen szöveget. Csak úgy van. Dísznek. Esetleg egy remek szerelvény további ócska hirdetőtábláknak. Mint például ez itt:
Valóban, kifejezetten jól néz ki. Kell is ez a városnak, nem elég elhanyagolt, dobjuk fel egy kicsit!
Az utolsó kategória nem más, mint a leszedett reklámok torzója, a fennhagyott keret. Két okból maradhatott meg: lesz még rajta új reklám, igaz húsz éve már nincs, de még lehet. A második ok, hogy tojunk rá. De ennél rusnyábbat el sem lehet képzelni egy amúgy szép ház oldalán, vagy (sóhaj) tetején.
Amíg valamilyen csoda folytán nem történik velük valami, addig a szemlélődőkre van bízva, hogy mit kezdenek a helyzettel. Aki akar, nosztalgiázzon, választék van bőven. De tudnánk ennél jobban is nosztalgiázni, nem igaz?