Életünk során rengeteg gombot nyomunk meg. Nyomogatjuk őket telefonunkon, zenelejátszóinkon, távirányítóinkon, billentyűzetünkön és egerünkön. Nyomógombokkal találkozunk még autónkban vagy a tömegközlekedésben, liftekben és kaputelefonokon is, de nyomunk-e nyílt utcán lévő gombokat? Igen nyomunk! Feltéve, ha van gusztusunk megnyomni.

Tegyük fel, hogy a nyomógombos átkelő működik és szükséges is volna használni. Mit tehetünk? A fenti példa számos szórakoztató funkcióval van felszerelve, hogy várakozásunk unalmát elűzhesse. Miután legyőztük abbéli félelmünket, hogy a gombon vajon milyen fertőzések, vírusok, esetleg emberi váladékok foglalnak helyet, nyugodtan toljuk beljebb a műanyag eszközt és lássunk csodát! Mindenekelőtt megkapjuk a világító "Várjon" feliratot, amiben vétek volna nem gyönyörködni. Hát nem szép? Továbbá vessünk egy pillantást magára a készülékre is: milyen régóta dacol az idő rozsdás vasfogával, milyen régóta tűri a mini tagek bohókás változatait! És akkor még nem is említettük meg az útmutató táblát. Hol vannak már az unalmas szakszövegek és piktogramok? Azok bizony nem szórakoztatók, ellenben a vicces matricák és az kecses firkák mindig feldobják az ember napját!

Most nézzük meg ezt a modernebb változatot is. Maga a dögunalom. Egyetlen dolgot tudtak rajta megspékelni, azt a zöld piktogramot a gomb tetején - nagyon helyesen - eltávolították, így egy izgalmas, absztrakt felületet nyertünk. Legalább ennyivel szebb városunk környezete. Végre!

Elgondolkozhatunk azon is, miért kell néha olyan elképesztően sokat várni? Talán a kis doboz próbál velünk addig is barátkozni? Elképzelhető. De akkor miért magáz? Tegezz csak nyugodtan, lazák vagyunk, nem? Például a "Várj kiscsávó" vagy a "Mingyá' mehetsz" mennyire kúlabban hangzik, nem?

Mindezek ellenére nehogy azt higgyük, hogy mindannyian barátságosak, áh dehogy! Bemutatkozik most mindközül a legszenyább változat:

Rövidlátók, figyelmetlenek és idősek. Ők a potenciális veszélyeztetettjei ennek a nyilvános megaláztatásnak. Nem elég, hogy átverve érzik magukat - persze joggal - de még esély sincs az ideális átkelésre. Kijelző nélkül is jöhet a "Várjon", hiszen várhatunk hosszan, reményekkel töltve, sápadt arccal bámulva az végső célt jelentő túloldalt. Néha még súlyosabb következményt is okoznak ezek a gonosz dobozok: halált megvető bátorsággal kell átfutni, mit futni, loholni, hogy abban a néhány másodpercben míg nem jön öt hatalmas teherautó minden irányból, élve megússzuk ezt a kalandot!

Van viszont még egy képviselő hátra, ámbár sok szót nem is érdemes rá fecsérelni.

Tisztaság, jó működés, egyszerű instrukciók. De hát kinek kell ez? Elkényelmesedett életünkbe igazi izgalom kell, élmény kell, harc kell! Csak megnyomjuk - sőt, néha csak megérintjük - a gombot és csak úgy jön a zöld? Csak így, ripsz-ropsz? Na nem, köszönjük. Ezt inkább csak a tőlünk nyugatabbra élőknek tessék beadagolni mert kizárólag ők azok, akik elhiszik. Mi pedig büszkén mutathatjuk: nem adjuk magunkat ilyen könnyen!