Szomorú hely Hűvösvölgy, pedig nem kéne annak lennie. 1999-ben építettek egy vadonatúj villamos és busz végállomást, azóta viszont egyre siralmasabbá válik az állapota, mindenfelé szemét és rohadás. Nézzünk körbe!
Először is, itt van a pofátlanság netovábbja és a hanyagság mintaképe. Közvetlenül a végállomás mellet (a régi lebontott végállomás helyén) a sarokban pihenget egy fotel. Vagy legalábbis egy annak látszó tárgy. Az egészben az az egyik legfelháborítóbb, hogy valami paraszt egyáltalán ide tette megunt bútordarabját. A másik idegborzoló, hogy ez már legalább négy (!) éve ugyanitt rohad. Persze az is lehet, hogy több, de én csak ennyi ideje járok erre. Senki nem viszi el, nézheti az ember a villamosból minden nap, idegelhetjük magunkat, hogy miért nem történik semmi. Persze a csöveseknek még lehet ez egy nagyon kellemes kis pihenőhely, belőlük van a környéken bőven.
Nem messze ettől a frenetikus képződménytől találunk rozsdás, funkcióját vesztett korlátokat, kirohadt-szakadt villanyoszlopokat, fűvel benőtt repedt betont is. Csak nyalánkságképpen.
Visszafelé haladva a megállók felé láthatjuk azt az aluljárót, ami ma megint csak alig, vagy egyáltalán nem használ ki senki, benőtte a fa, "művészek" kidekorálták, burkolatát, korlátjait az idő vasfoga csámcsogja.
A fa tudja, ide bizony zöld kell!
Node érkezzünk csak meg a II. kerület egyik igen forgalmas csomópontjához. A végállomás kialakítása valamint a hagyományos motívumok megtartása dicséretre méltó, viszont az utazónak leginkább úgy tűnik, mintha az építmény elkészülte óta nem történt volna vele semmi. Nem sokat téved. Újrafestés volt többször, de ugyanarra a sorsra jutott, mint a már egyszer emlegetett Nagyhíd.
Leszakadt fakorlátok mindenfelé, amiket szintén évek óta nem hoztak helyre, tudom-tudom sok bennük a szálka, megint jön a bibi a kézre...
A lámpaoszlopok retkesek, rozsdásak, ők már rég nem kaptak festést.
Ezzel a kis "lyukkal" akár meg is könnyíthetjük az utasok áthaladását a buszok felé, hát nem elbűvölő? Ezért ne is történjen semmi. Minek az? Áh..
Gyönyörű lehetne ez a kis bérletpénztár is, igazán igényesen van megépítve, mégis ilyen randaságokkal ezeket nagyon erősen el lehet...
Végül nézzük meg, jobb-e a helyzet a Gyermekvasúthoz vezető lépcsőknél. A bal oldalin indultam volna fel, ott hat csöves élvezte magát, végül is ez mindennapi, nem is csodálkoztam, irány a másik! Tiszta-e? Áh...
Itt is csak a mocsok, megrongált korlátok, firkák, por és kosz. Lehetne pedig szép is.
Sajnos tehát Hűvösvölgy egy szomorú hely. Régi pompáját -érzéseim szerint- még egy jó ideig nem fogja visszakapni. A vandálkodás elleni védelemben továbbra is tanácstalan vagyok, viszont ordító hibák és karbantartandó dolgok tömege jellemzi a helyet. Szemétszedés, javítgatás az smafu? Kell nekünk az a fotel még? Kell-e az üres beton? Nem lehetne azt feltörni, füvesíteni, hogy jó érzés legyen ránézni? De amint látom, túl nagyot kérek. Beszélni már régóta beszélnek róla. Történés? Áh...
Folytatása következik...
