Egy újabb csokor lát most napvilágot a szépségükben kihívásokkal küszködő fővárosi kaputelefonokból. Találkozhatunk majd az emberi kreativitás csúcsával, a régi és az új harmonikus együttesével, valamint az elképesztő, többfunkciós felcsengetővel is. Merüljünk hát el a nyomógombok tengerében!

Alkoholos filccel felírt emeletszámok segítik ujjunk útját a pöckök mezejéhez

Többféle jelzővel illethetjük fővárosunkat, legyen az jó vagy rossz, de egyet semmiképpen sem használhatunk. Az unalmasat. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint például a házszámok kavalkádja. Nézzünk körül közöttük egy kicsit jobban!

Tegyük fel, hogy vendégségbe tartunk és ezt mondjuk gyalog tesszük. Miután kinéztük a pontos címet és meg is találtuk azt az utcatáblák segítségével, már csak a házszámot kell kikutatnunk, és lehet is felcsengetni a kaputelefonon. A legbarátságosabb házszám a már messziről is olvasható fajta, főleg amelyiken még az utca neve is szerepel a könnyebb betájolás végett. Ezt láthatjuk a következő képen. Ahogy olvasható, a Rajk László utcába érkeztünk. Vagy mégsem?

Megyeri Nikolett a Borsa.hu internetes magazin újságírója több, Budapest témájú blog íróját kereste fel, és többek között arra volt kíváncsi, hogy milyen véleménnyel vannak a bloggerek városukról, miért is kezdtek bele a posztok írásába, és hogyan látják az elért eredményeiket.

A megkérdezettek között a retekblog is szerepelt, aminek szerkesztője most egy kicsit meg is van hatva...Nikolett pedig egy színes és vélemény dús cikket készített a témában, ami itt olvasható két részletben. Köszönjük neki!

Nem is olyan rég költözött be mindennapi életünkbe a GPS, ami egy hasznos kis találmány, jól is jön, ha olyan helyet keresünk fel, ahol eddig nem igen jártunk. Szeretjük, még ha néha azt is találja mondani a puszta közepén, hogy hajtsunk fel a kompra...

De mit teszünk, ha éppen nincs nálunk, vagy nem is birtoklunk olyat? Igen, igen, akkor előkapjuk a jó öreg analóg GPS-t, a térképet. Na és ha az sincs kéznél? Akkor nézelődünk. Utcatáblákat keresünk. És néha-néha meglepődünk.

Egy meglepő, ámde dicséretes gesztusnak lehettek élvezői a Budapest-témájú blog írók. A Városjáró által kezdeményezett, és az V. kerületi önkormányzat részére eljuttatott kandeláber petícióra ugyanis egy meghívás volt a válasz az Erzsébet téri Főépítészi Irodától. A céljuk a teljes "Belváros Új Főutcája" project megvalósításának, kialakításának, na és persze az említett kandeláber kérdésnek az első kézből történő megvitatása volt.

Jó pár blog képviselőjével egyetemben a retekblog "kamerája" is ott járt, a több mint két órás beszélgetésen számos, eddig tévhitként terjengő információt is sikerült tisztázni. Megtudhattuk, miben fog eltérni az útburkolat az eddigiektől, hogyan lesz felosztva a tér háztól-házig, miképpen lehet majd rajta kerékpározni, autózni és természetesen gyalogolni.

Megvitatásra került a 15-ös busz kérdése is, illetve, hogy a forgalomcsillapítással egyetemben miért is lesz a díszburkolat egy halk és tartós felület. Érintettük az utcabútorzat kérdését is, hogy miképpen jöhetett szóba az a fantáziában nem dúskáló kandeláber is, és ennek milyen sorsa várható. Szemet csillogtató volt azt hallani, miképpen szüntetik meg a Ferenciek terén az folyamatos rezgés okozta zajszennyezést, amit a környező épületek szenvednek el. Égető kérdésként merült fel a parkolás is, hogyan lesz alkalmazva, illetve mikorra várható a felszínről száműzött autók majdani elhelyezésének lehetősége is.

A kérdések konkrét válaszai már olvashatók több blogban, így azok megtekinthetők itt valamint itt is.

A kerület megkeresését és hozzáállását igen pozitívan fogadtuk és köszönjük, reméljük ez példaértékű lesz mások számára is a későbbiekben.

Minden kedves olvasónak Kellemes Húsvéti Ünnepeket kíván a retekblog!

Ajánlatos sok retket enni, abban van a vitamin!

A nyuszik is tudják, mi a finom.

Esténként ide tolják be aludni a Lánchidat - viccelődött velem nagyapám gyerekkoromban. Az Alagútra gondolt. Arra már nem emlékszem, hogy vajon hittem-e neki...

Büszkék lehetnénk a Clark Ádám térre. Nem sok város mondhatja el magáról, hogy a belvárosában, közvetlenül egy folyó mellett még alagútra is "futja". A feltételes mód viszont még egy ideig feltételes is marad.

Különösebben nem nehéz bele-belebotlani egy-két szemet szúró jelenségbe a városban. Az ilyen helyi sajátosságok büszkén hirdetik, mennyire határtalan lehet az emberi igénytelenség, a nemtörődömség és a hanyagság. Ezek sajnálatos módon nem számítanak újdonságnak, lehet, hogy csak meg kell találjuk az említett dolgok mélyén rejlő értelmet, hátha így már nem is lenne olyan borús a kép. Sokak gyanúja viszont az, hogy ezek az értelmek nagyon-nagyon, sőt, túlságosan mélyen vannak...

Nézzük meg, mit mutat nekünk a Stadionok metrómegállója. Pontosabban annak oldalán elhelyezkedő kukája. Ha kuka ez. Igazi retró darab, felfestése és színe a Kelet-Nyugati metróvonalhoz köti évek óta, valamint igazán szembetűnő mennyire megviselte az idő. Pontosabban a rozsda.

Vagy éppen fordítva?

Sokan szeretjük nézegetni a budapesti belváros régi bérházainak homlokzatát. Itt egy formás stukkó, ott egy gyönyörű szobor, emitt meg egy jáááájj! Mi ez? Orion? Avtoexport Moszkva? Na, álljunk meg egy szóra!

Ha azt a kérdést tesszük fel, hogy hol is lakik a hajléktalan, talán mindenkinek elsőre az aluljáró jut eszébe, másodjára pedig a "híd alatt" opció volna megjelölve. Az igazság, mint azt tapasztaljuk, sajnos ez.

Ám foglalkozzunk a kettő közül a "romantikusabbal". Budapest szégyenfoltjai közül az első ötbe prímán belepasszol az az állapot, amely a nyitott medrű patakok vagy csapadékelvezető csatornáknál látható.