Nem is olyan rég költözött be mindennapi életünkbe a GPS, ami egy hasznos kis találmány, jól is jön, ha olyan helyet keresünk fel, ahol eddig nem igen jártunk. Szeretjük, még ha néha azt is találja mondani a puszta közepén, hogy hajtsunk fel a kompra...

De mit teszünk, ha éppen nincs nálunk, vagy nem is birtoklunk olyat? Igen, igen, akkor előkapjuk a jó öreg analóg GPS-t, a térképet. Na és ha az sincs kéznél? Akkor nézelődünk. Utcatáblákat keresünk. És néha-néha meglepődünk.

Számos elfeledett és magányos tábla ismét a nemtörődömséget mutatja, legyen az kevésbé-, vagy igen forgalmas helyen a városban. A kilencvenes évek elején történt nagy utcatábla-cserék alkalmával rengeteg helyen újak kerültek fel, ámbár ugyancsak rengeteg helyen a mai napig sem történt változás. Sőt, az akkoriban újonnan kirakottak közül, ma már sokukat a rozsda eszi, vagy éppen a zománc mállott le, természetesen mi mást rontva ezzel, mint az utcaképet, vagy éppen egy gyönyörűen karbantartott ház homlokzatát.

Haladjuk a még felismerhető állapottól a teljes pusztulás felé. A képek kizárólag olyan helyeken készültek, ahol a táblák mellett se híre, se hamva új, vagy olvasható változatnak. Az éppen egy bizonyos utcát kereső ember legnagyobb örömére.

Szerencsénk van, ha olyan táblába botlunk, amely nemcsak, hogy még éppen olvasható, de olyan utcanevet hordoz magán, amit ma is ugyanúgy hívnak. Különben már csak relikviának volna jó. A fenti tábla töretlen fényét még a finom vonalait és vidám színeit el nem rejtő lámpaoszlop is emeli.

Aztán jönnek tippelős táblák. Hol járunk? Hiányzik-e betű? Hiányzik-e ékezet? Tényleg el kell menjünk egy következő utcasarokig, ahol van olvasható változat is? Úgy tűnik, igen. A fenti példa mellett álló fal pedig szinte ordít, hogy "Tessék már rám rakni egyet, kérem szépen!". A Léc utca egyébként egy igen hangulatos kis utca, kár, hogy ez a tábla-oszlop kombináció beleront ebbe.

Az előző esetben még több esélyünk volt, itt már izgalmasabb a helyzet. Dekódolásra ugyanis csak az ősztől, kora tavaszig tartó időszakban van lehetőség, egyébként pedig a buja növényzet takarja el (jelen állapota miatt nagyon helyesen) az utca nevét. A tábla itt sem mai, sőt. Úgy tűnik rájuk is igaz: aki kimarad, lemarad. De örökre?

Ezt a példát megtekintve, akár mondhatjuk is, hogy örökre. Megfejtésre esély nincs, hacsak nem a Rozsda utcával állunk szemben! De sajnos nem, ráadásul egész forgalmas útszakaszról van szó, ahol -ha minden igaz- rendelet szabályozza a kötelezettséget. Úgy tűnik, feleslegesen szabályozza.

De van ám megoldás is! Hiába szól a lakos az önkormányzatnak, nem történik változás? Elő a festéket és a művészi hajlamokat, és tessék önként megoldani! Legalábbis ezt a nézetet vallották a Rókahegyi úton.

Ismét egy apróság, ámde bosszantó apróság, mert az ember többször rájuk néz, hiszen azért vannak. Pláne bosszantó, ha a város tele van hasonló példákkal. Cseréjük ára nem egy egetverő összeg, mivel minden önkormányzatnak a maga kerülete a hatásköre. Mit tehetünk addig? Felhívjuk a kerületek figyelmét, és türelmesen várunk. Majd tovább keresgéljük a hőn vágyott közterület nevét. Viszont hozunk magunkkal térképet is!