Folytassuk tehát, van még nyami Hűvösvölgyben!

Ha úgy gondoljuk, hogy a BKV végállomásnál már csak jobb jöhet, nagyot tévedünk. Tévedésünk igazolásához sétáljunk Hidegkút felé úgy ötven métert, és érkezzünk meg a Totális Dzsuvába.

Üresen álló telkek, ósdi, roskadozó boltok, csövesek. Ez csak néhány bennünket fogadó kép a helyszínről. Ehhez képest még a sötét középkor is egy virágos hippi korszaknak tűnhet.

Évek óta állnak itt üres boltok, amiknek legfeljebb csak a graffitisek örülhetnek. Örömükben rajzolgatnak is. De jó!

A környék italboltjai vonzzák ide az üde illatú jónépet is, akik kényelmesen buszon vagy villamoson utazva jutnak el ide. Nem úgy, mint utastársaik. Műsorból is kijut az embereknek, van esemény minden nap, ha akarjuk, ha nem.

Az üres boltok senkinek sem kellenek, nem meglepő, így érthetetlen miért nincsenek már régen ledózerolva, füvesítve vagy bármi, ami szebbé tehetné ezt a helyet. A sors ennek a helynek is a "Megcsináljuk, mint a Moszkva teret" kategóriát szánta. Ígéretekből, hú de mennyi volt már! Ha csak ígéretenként egy-egy forintot bedobtak volna egy nagy perselybe kedves és dolgos minisztereink, polgármestereink, akkor abból a pénzből itt már aranytömbökből lehetne a szegélykő is. Akár.

De nem. Persze, hogy nem. Marad a retek, kosz és mocsok.

Vannak ám itt még működő üzletek is. Vehetünk húst, gyrost, ruhát, virágot, faárut, mi szem-szájnak ingere. De ingere egyáltalán? Ki az aki szívesen vásárol ilyen helyen? Olyan nagyon szívesen biztosan nem. Szebb környezetben? Na ugye! Akkor nem mennének tönkre a boltok sem. Vagy ez lenne a cél?

Megint túl sok a kérdés és ugyanaz a válasz. Majd. Egyszer. Vagy soha. De ez utóbbit már csak azok gondolják, akiknek nap, mint nap ezt látniuk kell.

Közhelyesen, a remény hal meg utoljára. Talán ezért hagyták meg annak idején azt a rozsdás közlekedési tükröt, melynek már több mint tíz éve semmi funkciója sincs. Talán egy nap vidámabb képet tükröz majd.

Ám ezzel nincs vége...