A belvárosban bandukolva, és egy picit felnézve láthatjuk, hogy számos bérház homlokzatán ott éktelenkednek az '56-os harcok golyólyuggatta nyomai. Több mint ötven év alatt senki sem szerette volna őket bevakolni, tudom magasan van, mi lesz ha lepottyanunk, és még bibisek is lehetünk...Na éppen ezért emelném ki az alábbi épületet! Mi ez!? Az utcafronton vagyunk, nem lehettett volna ezeket legalább bevakolni? Még létra sem kell nagyon hozzá. Vagy meghagyták nekünk történelmi emléknek, talán védett lyukak ezek? Ki tudja, lehet, hogy frissebbek mint ötven évesek, de ezt igazán kötve hiszem.

Ementáli a belvárosban.

Talán egy külön blogot is megérdemelne a városi kaputelefon. Nagy a választék, mi szem szájnak ingere (vagy nem ingere). Lehet régi vagy új, analóg, vagy digitális, nyomvatartós, vagy csak jelzésre valós, egy közös a legtöbbjükben viszont megvan: annyira szutykosak, mocskosak és retkesek is tudnak lenni, hogy az ember legszivesebben vegyvédelmi ruhában nyúlna csak hozzájuk. Ígérem a blog történetében lesz még a kaputelefonokról szó, de addig íme egyetlen egy képviselőjük:

Panelos, nyomvatartós, fürelizes, recsegős.

Igen érdekes jelenség figyelhető meg a XIII. kerületben, de nem ez az igazán érdekes...

...hanem, hogy nem történik semmi. A fa csak teszi a dolgát, nő-nődögél. Persze, mindenki tudja, hogy ekkora növekedéshez nem egy éjszaka szükséges. A képlet a hagyományos: évekig nem történik semmi, a környék (lakótelep) egyébként sem magas nívóját ennek a problémának a megoldásával sem akarják emelni. Nem is beszélve a fa mögötti, "bámulatos" építményről.

Budapest meghatározó retkes közlekedési csomópontja a Moszkva tér. Ki ne hallotta volna már számos polgármestertől, hogy bizony, mi majd akkor ezt a teret ekkorra meg akkorra felújítjuk, megszépítjük, kicsinosítjuk, normalizáljuk, sőt európaizáljuk!

2006-ot írunk, mikor is a Moszkva téren megjelentek apró kis tujácskák, alattuk a következő szöveggel: "Ez a virágláda a 2009-re megújuló, zöld Moszkva tér park megépítésének első lépése". Már akkor nevetségesnek, és szánalmasnak tűnt, de legyünk egy kicsit naívak. Hátha. Most az egyszer. Tényleg. Moszkva tér park!

A tér régebben...

 
Szóval ők a tujácskák. Nagyon ígéretesek voltak, ezért három évig becsukott szemmel közlekedtem a téren és környékén, nehogy valamit is meglássak az idénre elkészülő műalkotásból. Mostanáig bírtam, így készítettem egy képet a mai napon, méghozzá jó magasról, hogy minden egyes részletét megcsodálhassam az üdezöld területnek! És a kép: 

Elsőként íme egy kis nyalánkság a múltból.

Hűvösvölgyben található a mai napig az az épület, melyben még az ötvenes években a metró építésének idején helyeztek el egy próba mozgólépcsőt. Ennek annyi volt a funkciója, hogy lemenjen rajta az ember, majd feljöjjön vele. Konkrétan, szoktaták-oktatták a budapestieket a majdani mozgólépcsőzésre. Ide iskolás csoportok jöttek mozgózni, mókázni, hogy jó, és felkészült ember lévén a később megnyitásra kerülő metróban ne az legyen az első dolga, hogy orrazakózzék a mozgólépcsőn...

Mára egy elfeledett, összegányolt kis emlék maradt belőle...

(Volt egyébként akkoriban még egy mozgó, a Blahán, a Corvin áruházban. Aki nagyvárosi dzsumbujból nem szabadult, ott is próbálkozhatott.)

Műalkotások...

...legalábbis hamarosan!

Retekre fel!